Mire jó egy tihanyi szakmai konferencia? Szakmai fejlődésre? Kapcsolat-építésre? Bizonyára ezekre is, de természetesen elsősorban egy közeli megyemeccs abszolválására. Szerencsére a konferencián egy lelkes megyeszurker, András személyében társra leltem, úgyhogy a Veszprémi Napló honlapjának segítségével már egész héten azon dolgoztam, hogy a legjobb derbit megtaláljam. Komolyabb szűrési munka után már csak öt meccs volt fent a listán. Az adott helyszín miatt a negyedosztályú Tihany-Szentgál Senior is felmerült, de azért a negyedosztály talán mégsem az igazi. A szomszéd faluban a harmadosztályú Pécsely-Csibészke fantasztikusan hangzott, de némi nyomozás után rájöttem, hogy Csibészke nem egy falu neve, hanem egy sportiskolának, így már kevésbé tetszett. Az elsőosztályú Balatonfüred-Pét meccsel sem lett volna semmi baj (utólag tudom 3-2 lett), de nem éreztem benne az igazán pikáns ízt. Az viszont, hogy a Tótvázsony-Csabrendek és a Felsőörs-Alsóörs másodosztáylú meccsek közül melyiket válasszuk már komolyabb fejtörést okozott, de győzött az utóbbi, hátha a szomszédvárak rangadója komoly mennyiségű vendégszurkert és extra hangulati elemeket hoz. Nem is csalódtunk, de erről később.
A tihanyi délelőtt – konferencia-programok híján – beszélgetés, kávézás, lángos evés és ebéd jegyében telt el. Mivel az ebéd elhúzódott, közelgett a meccs, kedves ebédtársaim látták rajtam, hogy nem tolerálnám a kávéivást, és valóban a számlával szerencsétlenkedő pincért is majd megöltem a szememmel. Végül mégis sípszóra érkeztünk a gyönyörű felsőörsi pályára, sőt még útközben arra is volt időnk, hogy a füredi pályához odakanyarodjunk. Azt persze nem tudom, hogy mit gondoltak a kedves füredi szurkolók, amikor a bejárat közelében egy gyönyörű autó lassít, és a jobb egyből egy furcsa figura fotókat kattint a pályáról, de hát ez már okozzon nekik álmatlan éjszakákat.
Felsőörs és Alsóörs meccsén hamar levettük a paramétereket, mindkét gárda tagjai jól ismerték egymást, a legtöbben játszottak is egymás csapataiban pályafutásuk során. A jelentős létszámban jelenlevő alsóörsiek elsősorban a felsőörsi 16-os Szabó Zoli gyalázásával voltak elfoglalva, aki emiatt különös, a középsőujját a többinél magasabbra tartó pózban futkározott általában. A felsőörsiek között három penge is játszott, Kasi, a kopasz csatár, mint megtudtuk veszprémi illetőséggel, egy alacsony szöszi, aki a legtechnikásabbnak tűnt a pályán, illetve egy aggódó tekintetű 8-as, aki viszont a legjobb rúgótechnikával bizonyított. Mivel a másik oldalra is a nagy hajtás és olykor egy-egy jó megoldás volt a jellemző, kifejezetten jó, gólokban gazdag meccs alakult ki. Először a játékos-kijárónak fenntartott tiltott zónában foglaltunk helyet, igaz senki nem szólt ránk, sőt egy kétfogú rendezőbácsival beszélgettünk is a meccsről, aki némi szerepzavarral a felsőörsi gólok után nagy hangerővel „köcsögözte” a mellettünk álló alsóörsi fiatalokat, mi addig a frontvonalban fotóztunk.
Szerencsére voltak olyan alsóörsiek, akik ismerték a felsőörsieket, így nem lett atrocitás sem a szektor legrészegebb és folyamatosan a kerítésen belülre tévedő alsóörsi szurkoló rendezői tessékelésénél, sem a hamarosan kiállított alsóörsi kapus heccelésénél. A játékoskijárótól szurkoló, üvöltő, amúgy a pályától három házra lakó, vagyis felsőörsi illetőségű portás ellen az volt a fő kifogás, hogy hagyja el a rendezők által védett szektort és jöjjön ki szurkolni. A szektorban rajta kívül csak egy, a szurkolói seregtől eltérő módon öltöző szemüveges-szakállas elegáns úr üldögélt, akit mi gyüttmentnek neveztünk el annyira kirítt az alapközegből. Az addig szótlan atyafi váratlanul a kapus védelmére kelt, és az intézkedő rendezőt osztotta, hogy képzeli, hogy alkoholos befolyásoltság alatt intézkedik. Ezen persze senki más nem háborodott fel, mert szerény véleményem szerint a nézősereg az elmúlt harminc évben folyamatosan alkoholos befolyásoltság alatt állt. Végül a felháborodott atyafi, vagy a gyüttment nevéhez méltóan kicsit még háborgott, azután ahogy gyütt, úgy ment is.
Andrással közben azon gondolkodtunk, látva a foghíjas lelátó erősen foghíjas szurkolói gárdáját, hogy a világ legnagyobb biznisze lenne Felsőörsön fogklinikát nyitni, ám később mégis arra hajlottunk, hogy talán kocsmára mégis nagyobb az igény.
Szégyenszemre labdábaérés már megint nem volt, így saját magam fényezésére technikás megoldást nem, csak egy szakértői jóslatomat tudom feleleveníteni. Egy lehetetlen szögből elvégezhető felsőörsi szabadrúgás előtt megemlítettem Andrásnak, hogy gólszagot érzek, mert az alsóörsi cserekapus bár nagyon lelkes, de elég lepke. A szabadrúgás azután hatalmas kapushibából gól lett, én meg öntelten biccentettem egyet okos fejemmel. Volt még egy kis csetepaté, hiszen ez sem hiányozhat egy jó meccsről, de minden jó, ha a vége jó, a remek meccs végén mindkét szurkolói csapat lelkesen ünnepelte övéit.
Számomra külön öröm volt, hogy a konferencia vacsorájánál többször is hallottam, hogy András a felsőörsi élményeit idézi fel. Újabb lelkes hívet szereztünk!
Másnap, ne feledjük miniszterelnökünk szózata utáni napról van szó, mentem az újságoshoz. Az árus bocsánatkérően mondta, hogy minden napilapja elfogyott, csak Veszprémi Naplója van. Nekem éppen az kell, vidultam fel, és a sportoldalra lapoztam. Bár Tótvázsony 5 góllal verte Csabrendeket, biztos vagyok benne, hogy jól választottunk meccset.

Végezetül – beszámoló nélkül – álljon itt néhány kép Bari és Heni Balatonfelvidéken tett megyefoci-kirándulásáról, Hegymagas, Kisapáti, Káptalantóti! Köszönjük!

Szerzõ: Dzsí