Lórival a szokásos villamosozással (56-os) terveztünk eljutni a Duna-csoport budapesti rangadójára, de mivel Bari felkapott minket a sok megyemeccset megélt Hondájával, már igen korán a Pénzügyőr-pálya büféjében találtuk magunkat. Az angol FA-kupa döntőjét adták a tévében, és nagyon tizenegyes-rúgásra állt a meccs, de mivel kezdődött a Pénzügyőr-Erőmű derbi, természetesen otthagytuk a nemzetközi fociizgalmakat. Na, ezt aztán hamar megbántuk, az első félidőben „dögunalom” jellemezte a meccset. Olykor bizony a hátunk mögött játszott teniszcsatát kellett inkább néznünk, hogy nívós labdasportot lássunk. A jól ismert budai környezetben, ezúttal vérmes vendégszurkolók nélkül, békés napsütésben, színes sárga, zöld csapatokkal, hölgyek, gyerekek jelenlétében zajlott a majális-foci, szóval kellemes hangulat volt. Az egyetlen folyamatosan hangoskodó alkoholistára két rendező is jutott, ő ugyanazokat az utasításokat hangoztatta folyamatosan, de annyit azért megtudtunk, hogy „ahol balhé van, én ott vagyok”. Ez elég mulatságosan hangzott annak tükrében, hogy mi végig azt lestük, hogy miként képes stabilan megállni a lábán. Később egy laposüveg is előkerült, a derék atyafi dicséretére meg kell jegyezni, hogy jószívűen a rendezőt is kínálta. A legszellemesebb kortyintás az volt, amikor egy szabadrúgás előtt felhorkant az egyik edző: „menj a rövidre!”. Természetesen barátunk is azonnal ráment a rövidre. Szünetig gyakorlatilag semmi, a Pénzügyőr aktívabb volt, erőszakosabb, helyzetei is voltak, az Erőmű nagyon erőtlen volt. Igazi izgalmat csak egy amolyan véleményes szabálytalanság okozott, a kiugró zöld játékost ha akarom utolsó, ha akarom utolsó-előtti szituban rúgták fel, a sárga spori sárgát kapott, de a piros sem lett volna meglepő. A szünetben ismét büfé, majd miután egy mókás kedvű szurkolótól megtudtuk, hogy a „fiúk már korcsolyáznak”, gyorsan visszasiettünk a pályára. A pénzügyes mezőnyfölény azután gyorsan gólokká változott, előbb némi kavarodás után, majd egy távoli és inkább beadás-jellegű szabadrúgás után zörrent a háló. Utóbbi annyiban mindenképpen indokolt volt, hogy lendületes, robbanékony és ötletes megoldást leginkább e gól szerzőjétől láttunk a meccsen. A második gól után hallottunk még egy mindenképpen rögzítésre méltó panaszos beszólást, „két gólból egyiket sem láttam, ezt utálom a helyszíni közvetítésben”. A végére az Erőmű védelme szétesett, könnyen át lehetett szlalomozni közöttük, de több gól már nem esett. Volt egy furcsa kihagyott helyzet is, talán külsővel akarta a hórihorgas Pénzügyőr-játékos megoldani a szitut, lett belőle, egy amerre állok, arra rúgok egy spiccet, és mivel nem pont a kapu felé állt, ritka furcsa mellé lett belőle. De legalább végre láttuk egyszer a Pénzügyet győztesen levonulni!

Szerzõ: Dzsí