A jó focira éhes megyeszurkerek már igen régen kiszúrták az Aszód-Bag mérkőzést. Minden általunk fontosnak tartott paraméternek megfelelt ugyanis a meccs, a bajnokságban 1. Bag, 3. Aszód volt az állás a mérkőzés előtt, ősszel láttuk az odavágót, ahol a bagiak 4-0-ra nyertek, és persze szomszédvár-rangadó lévén, jó sok nézőre is számíthattunk, ráadásul a megyefoci@hotmail.com -ra még kedves aszódi invitációt is kaptunk!
Legfeljebb az csökkenthette elánunkat, hogy a megelőző napon egy, a szokottnál is komolyabb buli alakult ki, így néhány megyeszurker csak reggel hét körül ért haza, ráadásul csúnyának tűnt az idő is. Ez persze legfeljebb néhány puhány szurkert ijeszthetett meg, de az idevágó Joe Bácsi idézetet ezúttal mellőzőm. Szóval esős hétvége volt, mégis a Batthyány téri gyülekezőre a nap is kisütött, és egy kéttagú Mitsubishi Colt konvoj, valamint egy motor indult meg Aszód felé. A nyolctagú csapat (Kriszti, Móni, Bari, Sutyi, Lóri, Varangy, Dzsí és a motoros Höbörgő) ezúttal túl sok programpontot nem tudott a meccsen kívül bezsúfolni, de azért izgalom így is akadt. alig csodálhattuk meg a gyönyörű fóti templomot, illetve szörnyűlködhettünk néhány útszéli hölgy nem éppen elsőosztályú idomain, amikor egy előzési manőver során azt is megtudhattuk, hogy Móni kritikus helyzetben is remekül vezet. Igaz a még percekig reszkető utazóközönség egyöntetű véleménye alapján ezt a megállapítást inkább megelőlegeztük volna neki, mintsem, hogy átéljük az erősen intenzív élményt. Aszódon még fagyiztunk egyet, majd megközelítettük az objektumot. A rengeteg parkoló autó látványa már kellemes bizsergéssel töltött el, majd egyéb örömforrásokkal is találkozhattunk, a lányok az ingyenes belépő tényével, mi pedig némi dobozos kiszerelésben kapható örömforrással. Sutyi hozta a formáját, elegáns zakójában azonnal a pályát övező, és rendezők által védett futópálya felé vette az irányt (és mit tesz a határozottság) hosszú percekig senkinek nem tűnt fel, hogy egy nem éppen odavaló játékos-megfigyelő került a pálya szélére.
A meccsel egyidőben zajlott a Slagelse – Dunaferr női kézilabda BL-elődöntő, bennem korábban az is felmerült, hogy inkább ezt kéne követnem, de végül helyesnek bizonyult a választásom. Egyrészt videóra úgyis fel tudtam venni, az amúgy sajnos tíz gólos buktával végződő, női kézi meccset, másrészt az Aszód - Bag meccs első félidejében is láthattam némi kézilabdát, hiszen mindkét oldalon kezezésért adtak egy-egy tizenegyest. Az aszódi tizenegyest nem fogadták örömmel a bagi szurkolók sem, illetve a bagi gólgyáros is folyamatosan reklamált. A tét amúgy is végig látszott a meccsen, mert bőven repkedtek a sárga lapok, a mindkét csapatot nagyszámban támogató szurkolók pedig gyakran hajbakaptak (szerencsére csak verbálisan). A bagiak inkább a bíró gyalázásában és a számukra oly kedves őszi 4-0 felemlegetésében, esetleg a tabella ismertetésében találtak örömöt, az aszódiaknak viszont egyre inkább a játéktéren történtek is témát szolgáltattak, mert előbb egy fejesgól, majd a meccs hajrájában egy látványos bombagól javukra döntötte el a meccset. Egy duda is akadt a nézőtéren (mi ezúttal szolidabbra vettük a szurkolást) az aszódiak emelvényen álló, jóhangú vezérszurkolóitól. Ők különösen gyakran javasoltak egy bizonyos 3/1-es formációt a focistáiknak. Mi ugyan nem tudtuk, hogy ez mi, de aktívan próbáltuk találgatni a jótanács tartalmát. A különböző kódfejtési kísérleteink ismertetése nélkül röviden annyit, hogy odáig jutottunk, hogy a 3/3-as formáció biztos az lenne, hogy a játékosok kis noteszeket kapnak elő és jelentéseket kezdenek írni.
A mérkőzés során többször adódott úgy, hogy már majdnem labdába értem, de a türelmes kivárás végül csak a hajrában hozta meg a gyümölcsét, egy hatalmas felszabadító rúgás a kocsma melletti biciklik közé szorult, azonnal megiramodtam, és végre megérinthettem a pettyest. Sajnos amikor egészséges rúgással visszaküldtem a pályára, már javában mozgott a pótlabda, így csak akadályoztam a folyamatos játékot, és egy bagi játékos jó messzire ki is rúgta a bőrt. Azért egy elismerést is beszedtem, mert a jóerejű lövésemet egy bagi szurkoló így kommentálta: „Hozz egy fényképet és leigazolnak az aszódiak!”. A környezetemben levő megyeszurkereknek bemutattam, hogy valóban van nálam néhány igazolványkép, bizonyítandó, hogy van reális esélye aszódi sportpályafutásomnak, de sajnos labdarúgó karrierem ebbéli folytatása végül elég gyorsan lekerült a napirendről. A meccsen sajnos egy mentő is felbukkant, de remélhetőleg nem lett semmi komoly probléma. A végén még kicsit beszippantottuk a szomszédvárak leghangosabb képviselőinek pörlekedését, majd hazatértünk. Hazafelé még egy rendkívül érdekes telefon-beszélgetést hallgathattunk meg. Idős hölgy csörgette meg Sutyi mobilját, és Gráfi Mátyás lányát kereste. Sutyi válasza: „Téves a hívás, de ha megtalálta szóljon nekem is, a neve alapján érdekelne...” Gondolom meglepő lehetett.

Szerzõ: Dzsí