Dzseki barátunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy remek kis magyar rangadó várható fővárosunkban, így már hetek óta tervbe vettük a meccset. A különböző általam látogatott kézis site-okon úgy hírlett, hogy óriási lesz az érdeklődés, ezért már jó előre igyekeztünk Dzsekivel kettesben kimenni a mérkőzésre. Sajnos a nagy igyekezetbe súlyos hiba csúszott. A budapesti tömegközlekedés csodájaként a dugó a zártpályás eszközökre is átterjedt, így hiába igyekeztem villamossal és metróval a találkozónkra, jelentős késés nézett ki. Azért jószándékomat igazolni próbáltam, ezért igencsak gyorsan tettem meg a Blaha Lujza téren az utolsó lépéseket, amikor is, mint egy zsák cukor összeestem. Először egy ármányos Dunaferr-szurkoló gáncsvetésére gyanakodtam, de kiderült, hogy egy köralakú madzag tekeredett úgy a lábamra, hogy az amúgy jeges időben a tök száraz járdán padlót fogtam. Elég gyalázatos jelenet volt, a szemüvegemet összeszedtem, de igencsak fájlaltam lehorzsolt tenyeremet, térdemet. A véres jelenet legalább megnövelte az adrenalin-szintemet, így annál eltökéltebben melegítettünk a csarnokban. Jegyet persze könnyen kaptunk, és a kapu mögött elfoglaltuk helyünket. Éppen a dunaújvárosi és a ferencvárosi szurkolók közé kerültünk, ami jól reprezentálta, hogy mi azért minden magyar csapatnak drukkolunk, igaz most azért óriási hangerővel kezdtünk a Fradi bíztatásába. Sajnos Dzseki afrikai dobja azonnal felmondta a szolgálatot, így inkább a hangunkra és a kürtre maradt a nemes feladat. A meccs kemény volt, jó volt, szoros volt, végül győzött a Dunaferr, amely csapatnak a szurkolói sem igen maradtak el a Fradi-tábortól, hála igencsak hangzatos nagydobjuknak. Megcsodáltunk még egy igazi tahót, aki a pálya szélén állhatott, mint valami VIP-vendég, ez az élőlény az első perctől kezdve egyetlen tennivalót talált magának, a bírónak artikulátlanul üvöltve felmutatni a középső ujját. Ráadásul a bátor entitás, mint lassan rájöttem a dunaújvárosiakat támogatta volna, ha éppen erre is maradt volna ideje. A végén azért igyekeztünk a majdnem pontot rabló lányokat vigasztalni, mindenkivel lepacsiztam, szegény Dzseki meg ezt fotózta…
Dzseki a meccs után még óriásit alakított. Tudtuk, hogy csak hétfőtől lehet jegyet kapni a következő BL-meccsre, de külföldi utazásunkra hivatkozva (tényleg hogy fogok síelni a térdemmel???) kikönyörgte két jegy félretételét Kökény Bea egykori ultimát világsztárunktól, így hazafelé már azt latolgathattuk, hogy miként fogunk szurkolni a Slágergyárosok, vagy Slaugosok vagy kik ellen (hivatalosan azt hiszem a dán Slagelsee a nevük), egy biztos, Dániába is igyekszünk ott lenni.

Szerzõ: Dzsí