Ha ma reggel valaki azt mondja, hogy délután egy harmadosztályú futballmérkőzésen, szotyizáporban, a helyi B-középpel vállvetve fogunk Besenyőtelek győzelméért szurkolni, háát, azt gondoltam volna, hogy az illetőnek elgurult a gyógyszere. És lám, az élet tele van meglepetésekkel!!
Pedig nem mondhatni, hogy megszállott megye szurker lennék, sőt foci meccsen is kb négyszer voltam életemben. Utoljára kb. egy éve, Dzsível az Erdőkertes-Viadukt S.E. örökbecsű rangadón, és azt gondoltam, hogy ezzel a cserkész jócselekedettel a kétezres évek első dekádját megyefoci témában le is tudtam. Ám ez a kora őszi, napfényes szombat délután mégis átírta a terveket.
Történt ugyanis, hogy Norcival, Degrével és Esztivel a Tisza-tónál voltunk egy habkönnyű kenuzásra, és már odafele kiszúrtuk, hogy Besenyőtelken rétesfesztivál van. Mivel hazafele is a községen át vitt az utunk, és a Tisza parti Fehér Amur halászcsárdában elköltött halászlé/süllőfilé/hortobágyi palacsinta emléke már halványodni kezdett, leparkolván a falu közepén, a rétes supply becserkészésére indultunk. Sajnos azonban a falubeliek helyzeti előnyüket kihasználva, a nap ily kései órájára már írmagját sem hagyták a fesztivál névadójának. (NB. ez egyébként egybe vágott azzal a szomorú tapasztalásunkkal is, hogy sok helyi, beleértve a fiatalokat is, disznó módon el volt hízva. Lehet, hogy hetente van rétes, hurka, vagy töpörtyű fesztivál a környéken?!). Így lógó orral tébláboltunk a falu főutcáján, amikor megpillantottuk a bajnoki labdarúgó mérkőzés kiírását, amely a helyi sport club és a közeli Tarnalelesz kiválóságainak összecsapását ígérte. Nosza, ha már úgy is itt vagyunk, és lemaradtunk a desszertről, nézzünk bele a derbibe!
Hogy a rétes overdose vagy a túlcsorduló lokálpatriotizmus okozta-e , nem tudom, de a helyiek teli torokból bíztatták a piros mezbe bújtatott kollégáikat, és kívülálló amatőrként is el kellett ismernünk, hogy egy óriási hangulatú és magas színvonalú mérkőzés utolsó 20 percébe csöppentünk bele.
Hogy a meccs parázs hangulatát egészen magunkba tudjuk szívni, azonnal el is foglaltuk helyünket a pálya keleti oldalán található négy-soros tribün első filájában. Körülöttünk a község apraja-nagyja feszült figyelemmel kísérte az akkor már 1-0-ás vezetéssel, és meggyőző mezőfölénnyel futballozó besenyők minden mozdulatát. Talán csak a helyi tájszólásban mögöttünk felcsattanó „Jani, adjáá mán egy kis magot!” kitétel árulkodott arról, hogy a focival - a rétes mellett - még a szotyola tud esetleg konkurálni a helyiek körében. Az viszont olyannyira, hogy a nézőtér táján szinte térdig jártunk a szerves hulladékban, és a hátunkon is folyamatosan pattogott a szurkertársak szájából kihulló, ínyenc tartalmától megfosztott maghéj.
Az ellenfél kapuja mögött foglalt helyet a besenyő ultrák három fős legénysége, akik közül egy sárrészeg, 180 kilós legény „Jó reggelt! Mi a faszom van már?” bekiabálásokkal nógatta kedvenceit, illetve folyamatos trágárságokkal fűszerezve a tribün felé lóbálta a sörös üvegét. Nagyon bájos jelenség volt.
Mint mondtam, a vörös ördögök folyamatosan nyomás alatt tartották a lelesziek kapuját, ami aztán a 80. perc táján Rézműves Csabi nevű jobb ék jóvoltából meg is hozta a gyümölcsét: a tizenhatosnál kint levő vendégkapus fölött mérnöki pontossággal emelte át a labdát, és így 2-0-ra növelte az otthoniak előnyét. Volt nagy boldogság a lelátón!! Mellettünk olyannyira elégedettek voltak az eredménnyel, hogy meg is jegyezték: ”most mán legyen vége, mert nem bírok több magot...”
Sajnos a helyiek szempontjából a meccs még tartogatott egy aprócska kellemetlen meglepetést, ami, ha a mérkőzésről továbbvitt pontok számát nem is, a gólarányt kedvezőtlenül befolyásolta. A meccs lefújása előtt két perccel a kipcsak-török nyelvet beszélő honfoglalás kori törzsszövetség leszármazottai már valószínűleg a zuhanyozóban jártak fejben, így fordulhatott elő, hogy egy leleszi kontrából, ami szinte az egyetlen általunk látott valamire való vendégtámadás volt, szépíteni tudtak a vizitorok.
A mérkőzés krónikájához tartozik még, hogy a lefújást követően egy a lelátóról lekászálódó, komolyabb súlykihívásokkal birkózó 16 éves forma lánykának tenyérnyi helyen kiszakadt a harisnyája a csúnyája környékén, amit a jobbára férfiakból álló besenyő sereg nagy megelégedéssel nyugtázott.

Szerzõ: Bazsi