Nem is vagyok Marika
Az augusztus 20-i hosszú hétvégén felkerekedtünk nejemmel, hogy ismét ellátogassunk a Tisza-tóhoz, amit még júliusban fedeztünk fel magunknak a legolcsóbb hétvégi szállásokat keresve. Akkor egy nap alatt körbebicikliztük a tavat, a másik napon meg a híres Tiszafüredi Halas fesztiválon őrjöngtünk szolidan.
Ezúttal is kellemes pihenésben volt részünk. A Tisza-tó már most rendelkezik azzal a tematikus felosztottsággal, amit a Balatonnál sok millióért és milliárdért próbál néhány befektető erőltetni. Az északi sarok Poroszló központtal a csendesebb kikapcsolódást keresőknek kedvez: kiváló ökoturisztikai célpont, a tó közepe felé kiépített mocsártúra pallókon, madárlessel, virágrezervátummal, csendes halbarát motorcsónakokkal.
A nyugati parton kiemelhető Dinnyéshát, ahonnan a komolyabb túrahajók és motorcsónakok indulhatnak a tó bejárására. A technoturizmus szerelmesei a déli csücsökben gyönyörködhetnek a gigászi kiskőrösi duzzasztógátnál. Lubickolásra és őrjöngésre Abádszalók a megfelelő, illetve úgy általában a nyugati parti strandok Tiszafüredet is beleértve, ahol jetski, banános körbehúzgálás, hullámlovaglás meg egyéb juppi őrültködés mehet, távolabb az érintetlen természettől. Persze megvan a pikantériája az érintetlen természet emlegetésének egy olyan tó esetében, amit gyakorlatilag teljesen mesterségesen hoztak létre 20-30évvel ezelőtt, a már említett Kiskőrösi duzzasztó üzembehelyezésével. Mondjuk jól sikerült. A töltésoldal arra is jó, hogy azon körbebiciklizhető az egész tó, ezt pár éve adták át, azon kevés projekt egyikeként, ahol az EU-s pénz jó helyre került.

Mi Abádszalókon szálltunk meg ezúttal, persze akkor még nem tudtuk, hogy az a strand inkább a technikai sportok szerelmeseinek szólnak, így kedves kis gumicsónakunkkal kifejezetten kilógtunk a sorból. Mondjuk általában minden strandnál egyedülállóak voltunk, hiszen miért evez két dinka inka egy dzsunkában, mikor lehetne azt hajtani motorral is. A Tisza-tó környéki népeknek nincs türelmük két órát evezni egy kilométer megtétele céljából.
Ugyanakkor Abádszalók egy kedves, szerethető város. Nem túl nagy főtere bármikor jókedvre deríti a helybélieket. Ritkán látni olyan modern felfogású műalkotást, mint az ott álló 3 méter magas fa ruhaszárítócsipesz, ami Abád és Szalók egyesítését hivatott jelképezni. Jó az, ha van egy városvezetésnek humora és bátorsága engedélyezni egy ilyet.

Ajánlott még kipróbálásra a Lila Akác étterem, ahol príma a hallé, viszont főműsoridőben nehéz asztalt találni. Ezért is kell hamar érkezni, és csak iszogatni, míg eljön a vacsora ideje. Augusztus 20-án arra lettünk figyelmesek az étterem kertjében üldögélve, hogy nem túl messziről vezényszavakat hallani. „Itt valahol labdarúgás jellegű sport folyik!” – kiáltottam fel, és fel is fedeztem, hogy gyakorlatilag az étteremmel szemben egy sűrű bokorsövény mögött egy komplett futballpálya van, ahol éppen edz a városi tizenegy. Két napra rá meg is tekinthettük őket az Újszász elleni összecsapásban. Be kell vallanom, hogy mindkét csapat teljesítményét messze felülmúlja a Lila Akác vendéglő konyhai stábja, így csak bizonyos részeit láttuk a meccsnek. Ebből azért le tudtuk vonni a következtetést, hogy Abádszalók fogta ki a jobb napot. Ez nem feltétlen jelent egyértelmű fölényt, hiszen egy évvel korábban hasonló körülmények között 5:1-re nyert Újszász az internet krónikásai szerint.
http://www.ujszasz.hu/temak/sport/labdarugas/index.htm
A honlapról azt is megtudhattuk, amit a helyszínen nem, hogy a gólszerzők egykori fradisták voltak, bizonyos Keresztúri és Czéh mesterek.
A drukkolás korántsem volt olyan lelkes egyik fél részéről sem, mint az vidéki futballmeccsen lenni szokott. Persze lehet, hogy pont a punnyadós pillanatokat fogtuk ki. Azért vicces jelenet így is akadt. A pályafelügyelő a meccs egy pillanatában szólt a jegyszedő hölgynek, hogy „Marika néni, adjon már egy másik labdát!”. A néni persze felháborodva válaszolt, hogy ő nem is Marika. A labdaügy utána magától rendeződött, nekünk pedig később szerencsénk volt. Megtaláltuk ugyanis a város híres Marika nénijét, amint azt a mellékelt fotó is mutatja.

Szerzõ: Bari